GC

A Nintendo GameCube a Nintendo negyedik konzolja volt, mely Európában 2002-ben jelent meg. Ez volt ez első optikai adattárolós konzol, ám ez csak mini DVD-t használt, amivel vissza akarták csábítani a N64 által elvesztett játékosokat, de ez nem sikerült, mert a Sony a PlayStation 2-vel divatba hozta a multimédiás alkalmazásokat, amit a Nintendo teljesen kihagyott. Viszont a rajongók körében az olyan játékok miatt, mint például a Metroid Prime és a The Legend of Zelda: The Wind Waker játékok miatt ma is nagy kultusznak örvend ez a konzol.

Történet

Project Dolphin néven jelentette be a cég 1999. májusában, hogy új konzolt terveznek. Az első prototípusok egy kék színű gépezetek voltak. A GameCube nevet 2000. augusztus 24-én kapta, és a 2001-es E3-on jelentették be, hogy 15 játékkal tervezik megjelentetni a konzolt. Olyanokkal, mint a Super Smash Bros. Melee, Luigi’s Mansion vagy Star Wars Rouge Squadron II. A Nintendo 64-et nemcsak azért temette el hamar a Nintendo, mert nem volt sikeres, hanem mert minden munkájukat a Game Boy Advance fejlesztése ölelte fel, így az eredetileg kazettás gépre tervezett megjelenések már az új konzolon láttak napvilágot. A GameCube-ot és a Game Boy Advance-et együtt fejlesztették, egyben céljuk volt az is, hogy a két konzol akár együtt is dolgozzon. Később több olyan GBA játék jelent meg, melynek “párja” is van GC-n, és a két játék tudott kommunikálni egymással, oly módon, hogy a Game Boy Advance kijelzős controllerként működött, így újabb lehetőségek nyíltak meg a játékban.

Bár már a Nintendo 64 esetében is nyilvánvaló volt, a GameCube volt az, amit világosan úgy promotáltak, hogy egyéni utakon kívánnak járni, továbbra is azzal akarta magát a Nintendo megkülönböztetni a versenytársaktól, hogy szórakoztatni szeretnék a játékosokat, így ha lehet, továbbra is kerülni szerették volna a brutálisabb játékokat. Szlogenjeik az alábbiak voltak: “Born to Play”, “Life’s a game” vagy “Gaming 24:7”. Az utóbbi a Nintendo logo alatt volt olvasható. Mind magazinokban, mind TV-kben egy kocka volt látható különböző helyzetekben, mely GameCube logóvá alakult át.

Japánban 2001. szeptember 14-én jelent meg, és 500.000 példányt szállítottak le, míg Amerikában 2001. november 18-án 700.000-es példánnyal debütált. Európában ismét nagy késéssel jelent meg, 2002. május 3-án.

Játékkínálat

GameCube-ra valamivel több játék jelent meg, mint elődjére, körülbelül 650 játék közül választhattunk. Üzletekben is nagyobb teret kapott a Nintendo. Már életidejében is úgy jellemezték a konzolt, hogy innovatív és minőségi játékok jelentek meg rá. Sokan örömmel fogadták a Super Mario Sunshine újdonságait, vagy a The Legend of Zelda: The Wind Waker innovatív játékmenetét, valamint a Metroid széria visszatérését. Ezek a játékok még tovább erősítették az anyacég hírnevét. Sőt új franchise-on is dolgoztak. Ennek egyik eredménye a Pikmin, mely szintén dicséretet kapott. A Nintendo remélte, hogy az optikai meghajtós lehetőségek megkönnyítik a fejlesztést a külsős cégeknek. Valóban a nagyobb kínálat tükrözi a third party cégek lelkesedését, de a szerény eladások miatt ismét a Nintendo játékok domináltak a későbbi időkben. Kis méretű DVD lemezen jelentek meg a játékok, mely 1,4 GByte tárhellyel bírt, Ez ugyan jelentősen több, mint a Nintendo 64 kazetták tárhelye, de a PlayStation 2 és az XBOX 8,5 GByte-os dupla rétegű DVD-ihez képest jócskán elmarad. Ugyanakkor mivel lemezre jóval könnyebb játékot fejleszteni, ezért a külsős cégek lelkesedése vitathatatlan. Elsősorban stratégiai játékokat gyártottak (pl. Star Wars: Rouge Squadron II, Metal Gear Solid: Twin Sneaks), de hogy egy-két sötét hangulatú játék is helyet kapjon, a Resident Evil 4 GC exkluzív cím volt. A Sega ezekben az időkben kezdett el csak játékfejlesztésre összpontosítani, mivel az utolsó asztali konzoljuk, a Dreamcast is bukás volt. A korábbi vitákra fátylat borítva most szívesen támogatták a Nintendót, több Sonic játék látott napvilágot GameCube-ra.

Controller

A Nintendo tanult az előző konzoljának hibáiból, és kifejlesztették az egyik leginkább játékosbarát controllert. Most m-alak helyett kétágú controllert gyártottak, és az analóg kar sokak örömére átkerült bal oldalra. Az alakját alapvetően a PlayStation-től “kölcsönözték”, gondolták tovább. Bár a GameCube is már két analóg karral rendelkezik, de szerintük kényelmesebb fogása van a controllernek, ha nem középen, párhuzamosan vannak egymás mellett, hanem a fő analóg kar, amivel a karaktert irányítjuk, bal oldalt van, míg a másik, amivel rend szerint a kameraállást állíthatjuk, maradhat jobb oldalt alul, mert azt úgysem használja sokat a játékos. Bár Control Pad is helyet kapott, de az került a C-karral párhuzamosan balra. Az inkább csak “esztétikai” okokból van jelen (hogy ne legyen üres a bal alsó rész), nagyon kevés játék használja. Mivel az A-gombot használjuk a legtöbbször akciógomb gyanánt, ezért sokkal nagyobb lett, míg a B-gomb mellette bal oldalt egy kicsi piros gomb. Az X- és Y-gombok az A-gomb körül kaptak helyet, a Z-gomb viszont most nem hátul van, hanem jobb oldalt az R-gomb előtt. Ezzel elvesztette “ravasz”-mivoltát, ugyanis most nem fegyverek aktiválására szolgál, hanem egyéb funkciókat lát el a játék során. Felül vannak a jól megszokott L- és R-gombok, melyek szintén egyedi feladatot “szolgálnak ki” a játék alatt. Beépített rezgő funkcióval van ellátva, melyet szinte minden játék kihasznált. Sőt a Nintendo 64 Rumble Pak-jéhez képest továbbfejlesztették, hiszen már nemcsak simán megrezeg, hanem azt is érzékeli, hogy az ütközés, vagy lövés mennyire volt erős, így ennek függvényében a rezgés lehet gyengébb és erősebb is.

Alapvetően két színben jelent meg GC controller: indigó kék és fekete színben, de később újabb két színben napvilágot látott, amikor bizonyos játékokkal együtt ezüst színben adták ki a konzolt, valamint a konzol korszakának végén, a Mario Smash Football játékkal a ma már ritkaságnak számító fehér színű GameCube controller. Ezzel együtt Japánban rengeteg limitált kiadású controller jelent meg egy-egy játékhoz.

A konzol egyedisége az úgynevezett Wavebird controller, mely vezeték nélküli. Maga a név a Dolphin-ból maradt vissza. Lényege, hogy amit csatlakoztatunk a controller bemenetbe, az kapja a jelet. Mérete azért nagyobb az átlagos controllerénél, mert csak 2 db AA elemmel működik, és annak kell a hely. A cég már a NES idejében gondolkodott vezeték nélküli controllerben, mely végül NES Satellite formában napvilágot látott, de nem terjedt el, mert szélesebb körű használathoz még nem voltak meg a megfelelő technológiák, melyek lehetővé tették volna a teljes körű alkalmazást. A Nintendo sok lehetőséget látott előre a régi időkben, és tudták, hogy akár lehetséges is a megvalósítás, de a teljes körű működés még nem volt biztosított, ezért bizonyos terveket elhalasztottak. 2000 táján dobta piacra az Integrated Circuits az első vezeték nélküli controllert, de az első igazán megbízható vezeték nélküli controller a Nintendo Wavebird-je volt, mely elődjének minden hibáját kijavította, és teljesen megbízható rádiójelekkel működik, így infravörös sugárra nincs szükség. Ezzel körülbelül 9 méternyi hatótávolságot tesz lehetővé, de egyes tesztelések szerint akár 40 méterről is tökéletesen működik.

A rádióhullámoknak nagyobb a hullámhossza, mint az infravörös sugárzásnak, ennek köszönhetően megbízható az irányítás. Eredetileg 900 MHz-es frekvenciával tervezték, de végül 2,4 GHz-ig fut az adóvevő. Narancssárga fény jelzi, hogy veszi a jelet. A controlleren egy on/off kapcsoló is helyet kapott, elemtakarékosság céljából érdemes kikapcsolni, amikor nem használjuk, mert mindig adja a jelet, amikor csatlakoztatva van a géphez, és az épp be van kapcsolva.

Technikai specifikációk

A Nintendo az IBM-mel és az ATI technologies-zal együttműködve fejlesztette ki a GameCube-ot. Az IBM PowerPC bázisú processzort fejlesztett ki, mely Gekko néven vált ismertté. Ez 485 MHz-en fut, és 64-bites lebegőpontos egységgel (FPU) 1,9 GFLOPS teljesítményre képes. Howard Cheng technikai igazgató “egyszerű RISC architektúrát” szeretett volna megvalósítani, hogy a bonyolultabb műveleteket a lehető legegyszerűbben végezze el. Ezzel nemcsak hogy könnyebb a játékok fejlesztése, de gyorsabban is futnak gépben. A grafikai processzort (GPU) az ArtX fejlesztette ki. Érdekesség, hogy a cég 1997-ben alakult azokkal az előzőleg Silicon Graphics-ból kivált munkatársakkal, melyek a Nintendo 64 processzorát fejlesztették ki. A GPU 162 MHz-en fut, grafikai feladatok mellett egyéb feladatokat is ellát az audio és I/O processzorok által.

A grafikai felbontás minden GameCube játéknál egységes: 640×480. Viszont hátrány, hogy amíg Amerikában 480p-s addig Európában 480i-s a megjelenítés. Alapvetően a szem számára észrevehetetlen, de az i-s megjelenítés váltott soros, ami azt jelenti, hogy a sorok párosával másodpercenként 60× egymást felváltva jelennek meg. Mivel a szem másodpercenként 24 “képet rögzít”, ezért ez észrevehetetlen számunkra, de egy idő után látható, hogy a p-s, vagyis a progresszív megjelenítés sokkal szebb, élesebb képet biztosít, mivel minden egyes sorban egyszerre jelennek meg a képek.

A MiniDVD meghajtót a Panasonic fejlesztette ki. Közös munkájuk olyan eredményes volt a Nintendóval, hogy cég megengedte, hogy Panasonic Q néven saját konzolt adjanak ki. Ez lett a GameCube alteregója, mely csak Japánban jelent meg. A Panasonic egy saját kódolási sémát használt, mely különbözik a rendes DVD-lejátszókban használt “Content Scramble System” technológiával, tehát a GameCube nemcsak a mérete miatt nem tud egyéb optikai lemezt lejátszani. Ezt a másolásvédelemre találták ki, a GameCube versenytársaihoz képest nehezen feltörhető konzol volt. Az optikai meghajtó ugyan elvetette annak lehetőségét, hogy a kazettás rendszerekben megszokottan egyedi memóriaméretű kártyákra írják a játékot. Kisebb memóriájú kazettára olcsóbb volt játékot írni, de még a kis méretű lemez esetében is olyan szinten elenyésző volt a költség, az egyéni memóriaméret már semmilyen módon nem játszott szerepet. A memória egységesen kb. 1,4 GByte méretű, 16-25 MBit/s átviteli sebességgel és 128 ms válaszidővel rendelkeznek.

A Nintendo sztereoszkópikus 3D-s technológiát fejlesztett ki, melyet már az egyik nyitócím, a Luigi’s Mansion is használt. Ennek lényege, hogy teljesen térhatásúnak tűnik a kép, oly módon, hogy két képet látunk egyszerre. A Nintendo gondolkodott valódi 3D-s megjelenítésen is, mint a Virtual Boy esetében, de azt továbbfejlesztve ekkor még megfizethetetlen lett volna az embereknek.

Egyéb technikai specifikációk vázlatokban:

CPU:

  • 180 nm félvezető eszköz 4,9 watt szétszórással
  • 162 MHz első busz (1,3 GB/s)
  • 64 KB L1 cache
  • 256 KB L2 cache
  • 32-bites Aritmetikai logikai egység (ALU)

GPU:

  • 3MB-es chip 1T-SRAM (2MB Z-Buffer és 1 MB textúra cache)
  • 51 millió tranzisztor (ennek kb. fele a 1T-SRAM-ban található)
  • 180 nm félvezető eszköz
  • 4 pixel pipeline, mindegyik egy textúraegységgel.
  • 24-bit RGB / 32-bit RGBA színerősség

Rendszer memória:

  • 43 MB nem egységes RAM, mely az alábbiakból áll:
    24MB MoSys 1T-SRAM mint fő rendszer RAM
    3 MB 1T-SRAM az ATI processzorba ágyazva.
    16MB dinamikus RAM, I/O bufferként valamint audio-ként a DVD-meghajtóba.

Audio:

  • Analóg kimenet: Sztereó és 5.1-csatornás Dolby Pro Logic II surround.
  • 81 MHz-es Macronix 16-bites DSP integrált audio processzor.
  • 8 KB RAM és 8 KB ROM utasítási memória
  • 8KB RAM és 4 KB ROM adatmemória
  • 48 kHz frekvencia
  • 64 egyidejű csatorna, ADPCM kódolás

Online és LAN játék lehetőség

A GameCube volt az első olyan Nintendo konzol, mely támogatta az internetes játékot, viszont kevés játék használta ki ezt a lehetőséget. Ehhez egy Modem Adapterre van szükségünk. Egy UTP-kábelt kell a modembe csatlakoztatni, és azt egy 10BASE-T kompatibilis hub-hoz kell kötni, ez adta a jelent. Döntő többségében LAN-os játékra volt csak lehetőség, és ha négy GameCube-ot csatlakoztatunk egymáshoz, akár 16-an is játszhatunk egyszerre. Ezt használta ki például a Mario Kart: Double Dash!!, vagy a 1080° Avalanche. Problémás összeköttetés miatt kevesen használták ezt a lehetőséget.

Kiegészítők

A GameCube kiegészítők tekintetében is jobban volt támogatva, mint a Nintendo 64. Többet közülük egyedileg néhány játék használt, és kétségtelenül emelte a játékok színvonalát és hangulatát.

DK Bongo: A Donkey Konga játékok mellé járt, ezzel lehetett ritmust ütni a zenében. Két db Bongo-alakú controller, melyek a Donkey Kong játékokból ismert hordókra emlékeztetnek. A csatlakozóját a controller bemenetébe kell dugni.

Action Pad: A Dancing Stage Mario Mix játék mellé járt. Ez egy táncszőnyeg, azon lehet a játék zenéjére DDR-ezni (Dance Dance Revolution). A nagy táncszőnyeg mind a négy oldalán egy-egy nyíl van, a jobb felsősarkán levő A-gombbal lehet elfogadni a beállításokat, míg a B-vel visszalépni, de a Z és a START-gomb is megtalálható rajta. Szintén controller csatlakozója van.

Memóriakártya: A GameCube elengedhetetlen kelléke, mivel a DVD lemez adatát nem lehet módosítani, ezért kizárólag memóriakártyára lehet menteni. Természetesen a kártya nélkül is lehet játszani, de akkor nincs adatmentés. Eleinte csak 59 blokkos kártya volt kapható, melyre 512 KByte (4Mbit) memória adat fért rá, viszont később megjelentek olyan játékok, mint az Animal Crossing, vagy Pokémon Colosseum, melyek extra nagy mentési adatot kértek, ezért ezekhez külön csomagoltak 251 blokkos (2MByte, 16 MBit) fekete színű memóriakártyát, melyet külön is lehetett kapni. A legnagyobb méretű memóriakártya 1019 blokkos (8 MByte, 64 MBit), mely fehér színű volt. Mindegyik memóriakártyában 5-tel több blokk van (így jönnek ki a kettő hatványai), csak ezeket a GameCube lefoglalja magának a rendszeradatokra. A kártyákat már a kevesebb memóriamennyiséggel adják el. A kártyára maximálisan 127 mentés kerülhet. A konzol elejébe a controller csatlakozó alá kell csatlakoztatni. Bár két csatlakozó van, de a játékok nagyrésze az A-foglalatból érzékeli a mentést, a B-foglalat elsősorban adatátvitelre szolgál.

Nintendo GameCube – Game Boy Advance Cable: Ez biztosítja a kommunikációt az asztali- és a kézikonzol között. Ekkor a Game Boy Advance controllerként szolgál, vele is lehet irányítani a játékot, de adatátvitelre is lehetőség van, valamint új játékmódokat, lehetőségeket nyit meg a játékban. Mario játékok közül a Mario Golf, a Mario Tennis és a WarioWare játékok használják, de ezeken kívül sok egyéb játékban használható. Az egyik legnépszerűbb kiegészítő.

Modem adapter: Ez biztosítja helyileg több konzol összekapcsolását, így akár 16-an is játszhatunk egyszerre. Nagyon kevés játék támogatja, és bár eredetileg interneten is lehet játszani, de ezt csak 4 játék támogatta, és mivel a LAN-os (helyi) összeköttetés is problémás volt, ezért nem terjedt el széles körben. 2007-ben pedig megszüntették az internetes szolgáltatást.

Game Boy Player: A GameCube aljába csatlakoztatva TV-n játszhatunk Game Boy, Game Boy Color és Game Boy Advance játékokat. Ez az utolsó olyan kiegészítő eddig, melysegítségével kézikonzolos játékokat játszhatunk TV-n. A konzol aljában levő High Speed Parallel Port-ba kell csatlakoztatni. A kiegészítőhöz jár lemez is, melyet a konzolba kell tenni, ebből olvassa ki az adatokat. A kiegészítőben szinte minden Game Boy Advance chip megtalálható, így nem emulálja a játékot. Amíg Japánban több színben jelent meg, addig Amerikában és Európában csak feketében jelent meg.

Lehet GameCube-Game Boy Advance kábel segítségével GBA-val is játszani, ekkor ugyanúgy kell irányítani, mintha csak a kézikonzolon játszanánk. GameCube controller esetében kétféle irányításra van lehetőség:

GameCube controller Game Boy Advance irányítás I. Game Boy Advance irányítás II.
Analóg kar / Control Pad Control Pad Control Pad
A / B gombok A / B gombok A/ B gombok
L / R gombok L / R gombok SELECT gomb
X / Y gombok SELECT gomb L / R gombok
START gomb START gomb START gomb
C analóg kar n/a Control Pad
Z gomb menü megnyitása menü megnyitása

A menüben az alábbi beállításokra van lehetőség:

  • Frame: A játék körüli keretet lehet állítani. Húsz szín közül lehet választani.
  • Size: A TV-n megjelenített GBA képernyőn lehet változtatni. Alapvetően a TV képernyő kb. 80%-át foglalja el, de lehetőség van arra is, hogy a teljes képernyőt kitöltse a játék.
  • Controller: A kétféle beállítás közül lehet váltogatni.
  • Screen: A mozgás közbeni homályosságot lehet állítani. Ez arra jó, hogy a lehetséges villogások számát csökkentsük. A kép lehet éles, normál, vagy lágy, amikor is homályosabb a kép.
  • Timer: Ébresztést lehet beállítani, mely 1-60 perc között szólaltatható meg.
  • Change Cartridge: Megállítja a játékot, így biztonságosan cserélhetünk kazettát anélkül, hogy kikapcsolnánk a GameCube-ot.

Mind a rajongók, mind a kritikusok kedvezően fogadták a kiegészítőt, a legkeresettebbek között van.

Mikrofon: A Mario Party 6, Mario Party 7 és Odama játékok mellé járt. A B memória kártya csatlakozójába kell dugni, és a rajta levő kék gombot megnyomva ha beszélünk a mikrofonba, azt többnyire érti. Többnyire… pont az okoz derűséget a játékosok körében, hogy néha félreérti, amit mondunk, és akkor mást csinál a játék.

Eladások

A Nintendónak az volt az elsődleges célja a GameCube-bal, hogy a lehető legtöbb játékost csábítsa vissza a céghez. Ehhez minden lehetőségük megvolt, hiszen erős konzollal jöttek piacra, könnyű volt játékot fejleszteni, és a külsős cégek is bizalmat szavaztak neki. Ám ez nemhogy nem sikerült, hanem csak még kevesebbet adtak el a GC-ből mint az elődjéből. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a PlayStation, mint maga a márkanév már divat volt, valamint behozták a PS2-be a multimédiás extrákat, amik még csábítóbbá tették a konzolt. Ezzel szemben a Nintendo semmi ilyennel nem rendelkezett, és olyan keveset adtak el a GameCube-ból, hogy konkrétan pénzügyi problémákat vetett fel, az asztali konzol részleg évről évre veszteséges volt. Viszont az összesített mérleg nyereségbe fordult át, mert a Game Boy Advance elképesztően sikeres volt, és ez kellőképpen kompenzálta a veszteségeket, így a cég soha nem volt veszélyben.

A családbarát konzol üzletpolitikája legkevésbé sem jött be, hiszen eladások tekintetében messze-messze alulmúlta a PlayStation 2-t, de még a másik nagy vetélytárs konzoljából, a Microsoft XBOX-ából is többet adtak el, és csak azért nem sokkal többet a GC-nél, mert Japánban nagyon nem volt kelendő. Indulásnál nem segítette a GC-t a magas ár, és már 2003-ban $99.99-ért lehetett kapni a konzolt Amerikában. Megjelenése után egy bizonyos közepes szintet tartott eladás terén a konzol, ez Japánban valamivel erősebb volt, de aztán 2004-től ez rapid sebességgel zuhant, végül 21,74 millió példányt adtak el belőle világszerte. Ez a következőképp oszlott meg: Japán: 4,04 millió, Amerika: 12,94 millió, Európa: 4,77 millió.

A GameCube utóélete és hatása a konzolos társadalomra

A Sony a PlayStation-nel teljesen megváltoztatta az emberek viszonyulását a konzolokhoz, és az az időszak, mely alatt a Nintendo 64 próbált érvényesülni, a Nintendo, mint olyan, sokat vesztett jelentőségéből. A cég azt remélte, hogy a modernebb felszereltségű GameCube-bal visszaszerezhet valamennyit régi játékos közösségéből, ám olyannyira megváltozott videojátékos piac, hogy azzal, hogy a Nintendo maradt eredeti üzletpolitikájánál, még többet vesztett piaci részesedéséből. Emellett az IGN felmérési sem biztatóak, melyek a konzolok népszerűségét mérte, ugyanis a GameCube csak a 16. helyen végzett, ehhez képest a PS2 3., míg az XBOX 11. lett.

Ezt igazolja az is, hogy a GameCube sokkal kevésbé maradt meg a köztudatban, és inkább csak a Nintendo rajongóknál maradt meg, mint kultuszkonzol, melyre sok minőségi játék jelent meg. Ehhez képest a Nintendo 64 sokkal szélesebb körben maradt meg közkedvelt konzolként. Ez részint annak is betudható, hogy a Wii megjelenése után a GC-t szinte azonnal temette a Nintendo. Gyártások leálltak, mert az utód szinte 100%-ban kompatibilis volt vele.

Yamauchi Hiroshi számára már 2002-ben világossá vált, hogy nem lesz sikeres, ezért lemondott az elnöki székről. Helyére Iwata Satoru került, aki látta, hogy a Nintendo marketing stratégiája ebben a formában nem fog működni, és tudta, hogy csak úgy maradhat életben a cég, ha ezen jelentősen változtatnak. Ezt oly módon próbálta meg elkövetni, hogy megmaradjon a családi konzol marketing, ez úgy sikerülhet, ha úgy rétegeket vonnak be a videojátékos társadalomba. Így született meg a Nintendo DS, és a Wii, a történet többi része meg már ismert… A GameCube meg megmarad nekünk, rajongóknak. Számoljuk össze, hány fantasztikus játék jelent meg rá.